Kezdőlap Lehel CsarnokTörténelem
Kedvelje oldalunkat a Facebookon! RSS Hírcsatorna Akadálymentes verzió

Történelem

A Lehel piac története az 1800-as évek végéig nyúlik vissza, amikor a Váci úti temető felszámolásával felszabaduló téren szabályozatlan körülmények között egy piac jött létre. Pest város közgyűlése 1868-ban határozott a piacok átalakításáról, és dönt árucsarnokok építéséről. A temető megszüntetését véglegesen 1871-ben határozták el, s felszámolására 1890-ben került sor. Ekkor a sírokat felásták, a csontmaradványokat máshová vitték és a fákat, bokrokat kivágták. Így szűnt meg a fővárosiak legnagyobb sajnálatára ez a híresen szép sírkert, ahová nem csak kegyeleti okból, de sétálni is szívesen elzarándokoltak az emberek. A Ferdinánd, Lehel, majd Élmunkás téri piacként emlegetett vásártér több mint egy évszázados fennállása alatt sok gondot és fejtörést okozott a város vezetőinek. Újra és újra súlyos közegészségügyi hiányosságok és a feketekereskedelem burjánzása jellemezte.

Hat évvel az öt korszerű budapesti vásárcsarnok megépítését követően, 1903-ban került először szóba, hogy a Főváros a piac céljára használt Ferdinánd teret felszabadítsa, azon sétateret létesítsen és a nyílt piacok helyett egy közös, nagy angyalföldi vásárcsarnokot építsen, mely az abban kifejlődő hasznos verseny által hivatva legyen Angyalföld lakosainak megélhetését úgy az ipari, mint az élelmezési cikkek árainak csökkentésével olcsóbbá tenni. Ez a szép terv azonban még nagyon sokáig váratott magára. A Lehel piac elődje a Ferdinánd híd és a Váci út közötti háromszög alakú területen, a mai templom helyén kialakított nyílt árusítású piac volt. A közelben állt a vámház épülete, minthogy kezdetben még itt húzódott a vámhatár, amely a város terjeszkedésével egyre kijjebb tolódott. A Főváros vezetése 1930-ban döntötte el, hogy a lakott területek megnövekedéséhez alkalmazkodva új kerületet hoz létre Angyalföldön. Tehát több évtized után újra felmerült a csarnoképítés gondolata.

„A magyar gyáripar észrevette ennek a kitűnő fekvésű területnek előnyeit és a városból kitelepítve szükségesnek bizonyult műhelyeit, egymás után építette meg a magyar ipar nagyságát hirdető hatalmas gyárait. Majd a gyárak körül élénk építési tevékenység indult meg. Egymás után emelkedtek ki a semmiből 1, 2 és 3 emeletes bérházak, az utcákat rendezték, a Duna szabályozásával kapcsolatban a Váci utat főútvonalnak képezték ki. Angyalföld akkori belterületnek számító részein bevezették a közműveket, szorgalmas, gazdaságos együttműködéssel egy hatalmas ipari kerületté vált Angyalföld egy része, melynek végét jelentette az Erdőtelkeken elhúzódó erdő. Az ipari vállalatok szaporodása állandóan több és több lakost telepített le e vidéken, akik egészségügyi intézmények után vágyakoztak.
Nem átmeneti megoldásra, hanem végleges és praktikus, minden igényt teljesen kielégítő megoldásra voltszükség, mert a főváros mai helyzete nem bír el százezer pengős kísérleti építkezéseket, melyek nemcsak a templom hátterét tennék tönkre építészeti szempontból is, hanem az egész városrésznek, mely a Ferdinánd tér körül terül el, képét határozottan megcsúfítaná egy téglából épített kunyhósorozat.”

(Angyalföldi napló 1930)

1931-ben a kofák és kereskedők heves tiltakozása ellenére megkezdődött az Árpád házi Szent Margit Plébániatemplom építése. A templom végül felépült, a piac odébb költözött.

A második nagy világégést követő évben a korábbról már ismerős élelmiszerhiány és feketekereskedelem nyomta rá bélyegét a piac hangulatára. Idézet az Angyalföldi napló 1930 évi egyik számából:

„Van azután az Angyalföldről Újpestre, piacra járóknak még egy átka és pedig a fővárosi kövezetvám. Hogy helyesen, vagy helytelenül, ezt most ne kutassuk, de Budapest székesfőváros vámot szed a behozott húsneműek után. Az újpesti piacról az Angyalföldre hozott húsneműeket, baromfiakat megvámolják. A szegény háziasszonyoknak nem csak a vámot kell megfizetniök, hanem ha a betűs Bur villamoson jönnek, hát el kell gyalogolniuk a messzi Szent László útra, mert a vámpénztár ott lévén, a fizetendő összeg csak ott róható le.
A második piac, ahová az angyalföldiek járnak, a Ferdinánd hídi. Hogy ez a piac mai formájában még megvan, valóságos szégyene Budapest közegészségügyének. A nyitott piac általában nem lehet tiszta, de Ferdinánd-téri piac különösen piszkos. A környéken lévő házak lakói rettegnek attól, hogy esetleg a Ferdinánd-téri piacot le találják bontani és akkor az ott kitenyésztődött patkányhad a házakat és lakásokat meg fogja rohanni. A Ferdinánd-híd vidéke meglehetősen szeles. Az illetékes hatósági közegek megállapítása szerint a Ferdinánd-téri piacról egy kisebb szellő özönével röpíti el a rothadt piaci piszkot és a piszokkal együtt a bacilusok légióját.
Angyalföldet első sorban dolgozó proletárok lakják. Ha valakinek, hát az angyalföldi lakosságnak van szüksége olcsó és higiénikus piacra. Már régóta tervbe van véve egy fedett vásárcsarnok építése a Ferdinánd-téri piac helyén. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Angyalföld lakosságának az a kívánsága, hogy az új vásárcsarnok künn Angyalföldön épüljön föl. Ez a kívánság annál is inkább méltányos és jogos, mert a Ferdinánd-tér az ötödik kerületben van és az ötödik kerületben van vásárcsarnok a Hold-utcában.”


Az Élmunkás téri piac

Az 1960-as évekre már nemcsak árubőség jellemezte a fővárosi piacokat, hanem megkezdték azok korszerűsítését, felújítását is. Az akkori nevén Élmunkás téri piac sem maradhatott ki a sorból, hogy azt a Kirakat című lap 1964-ben megjelent rövid tudósítása is tanúsítja:

„Befejezéshez közeledik a 10 000 négyzetméteres Élmunkás téri piac rendezése is. A piac évi forgalma 250 millió forint, s így nem csoda, ha a felújításra fokozott gondot fordítanak. Már lebontották a régi bódékat, kioszkokat, s helyükön korszerű pavilonok épültek, amelyekbe már bevezették a villanyt, a vizet, a tsz-ek is új árudákba költöztek, és nagyobb raktárhelyiséget kapnak.”

„A termelők annyiért árulnak, amennyiért tudnak. Lehetőségeiket meghatározza, hogy mit és mennyiért árul az állami kereskedelem. Amelynek egyébként egyre bővül, az áruválasztéka. És az utóbbi időben, mintha az áru szépsége is javult volna.
Tény, hogy az egymás mellett sorakozó magánkereskedők almái pirosak, fényesek, a görögdinnyére tréfás feliratokat karcolnak, a paprikák katonás rendben sorakoznak egymás mellett. Az is tény, hogy ezt a tetszetős rendet, amely a szatyorban már nem látszik, meg kell fizetni.
Az árak nagyjából egyformák. Az árusok ismerik egymást, üres óráikban beszélgetnek erről-arról. Itt élnek a piacon. Legtöbbjük már éjszaka megérkezik. Azelőtt szekérrel jöttek, ma egyre többen kocsival.”


Az 1970-es évekre alakult ki a Lehel piacnak az a képe, amelyre a régi törzsvásárlók ma nosztalgiával gondolnak vissza. Nagy választék, olcsó árak, nyüzsgés és jellegzetes bazárhangulat sokak számára rendszeresen ismétlődő élménnyé tette a bevásárlást. A „maszekok” vagyis a magánkereskedők megjelenése új színt hozott a piac életébe.

„A piacok piaca

Ki ébredhet manapság a főváros kellős közepén kakaskukorékolásra? Aki a Lehel piac mellett lakik. Igaz, a kukorékolás ketrecekből hallatszik, de akkor is valódi.
A Nyugati pályaudvar 10 percre van, itt a távolsági buszok végállomása is. Már kora hajnalban érkeznek puttonyaikkal a Vác környékiek. Mindenki siet, hogy jó helyet foglaljon.
Mióta felépült Óbudán az új lakótelep, onnan is ide járnak át vásárolni - érdemes, mert nagy a választék. A közeli Volga szálló külföldi vendégei is gyakran útba ejtik a piacot, és igazuk van: rengeteg itt az enni-, és látnivaló.
Kapható melltartó és galuskaszaggató, fejkendő és malacpersely, pulóver és lángos, de nem ez az igazán érdekes, hanem a sok zöldség és gyümölcs. Itt megtalálja a vevő: a puliszkának, málénak való kukoricalisztet, sőt a rozslisztet is, van finom juhsajt, méz és gomba, öreg nénikék előtt bazsalikom, csombor és tárkony.
Bolgár szót is hallani, Dragomir Rókus, Zsivkov, Popov, Dimitrov - olvassuk a neveket a standokon. aki poréhagymát, padlizsánt, primőr zöldséget szeretne, náluk szépet talál. Vannak itt más „őslakók” is: Horváth Éva jól táplált cicái, előttük minden gyermek megáll. Bandi bácsi, kinek dinnyéje persze mézédes, az anyóka, aki mindig egyforma reszketős hangon kiáltja: gom-bát-asz-szony-ká-im. Pali, aki nemcsak trógerol,és szereti a fröccsöt, hanem időnként szellemes bemondásokkal kínál egy tavalyi Ludast, de ha kedve van Tóth Árpád verseket is szaval.
A kofák nem sajnálják a jelzőket, kiírják, utánad kiáltják: ezt kóstolja meg, ilyet még nem evett, mézédes, csodás, gyönyörű. Hogy valóban így van-e, vagy csak megszokás? Egy biztos: a 74 éves Annus néni, aki két éve a Tolbuhin körúti csarnok mellé költözött, nem sajnálja a fáradságot; visszajár a Lehel piacra!”

Monspart Éva (Nők Lapja, 1977)

A hetvenes évek piacának hangulatát idézi Zelk Zoltán verse:

„Mintha vonatból a tájra,
hegyek, rétek bársonyára,
olyan boldogan nevetve
bámulok a villamosból
erre a szép krumplihegyre.

Micsoda táj! hegye!dombja!
krumpli! retek! hagyma! gomba!
Tisztáson a lombok árnya,
az se olyan bársony, mint a hajnalban szedett vargánya!

Hát a ringló! hát az alma!
hát a barack sárga halma!
s hogyha mégcsak mutatóba,
zöld káposzta-csúcsok mögött
épül már a dinnye dombja!

Micsoda táj! S mennyi tájból!
menyi kertből! mennyi fáról!
alig rebben még a reggel
gyûjtik, hordják már e tájat
vagonokkal, szekerekkel!

Egy tenyérnyit Jászberényből,
egy szekérnyit Kecskemétről,
és Ceglédről, s tán Zalából -
mint a nyár kagylója izzad,
idecsurog teli zsákból!

Egyik zsákból a másikba -
Bogdán néni kosarába!
viszi haza, s nem is látja,
hogy egy sárgadinnye,
mint a gyerek, szaladna utána!”


2002. február

A XXI. század küszöbén impozáns épületben nyitotta meg kapuit a XIII. kerületi Önkormányzat beruházásában megvalósult Lehel téri csarnok. A korszerű technológia, az igényes környezet, a boltok technikai felszereltsége és nem utolsósorban az itt helyet bérlő kereskedők szakmai tudása alapot ad arra, hogy a régi „Lehel” hagyományait folytatva sikeres vállalkozásként működjön.
Ennek egyik legfontosabb feltétele a „Lehel” hírnevének ápolása, erősítése és jövőbeni fokozása.

2012

A XIII. kerületben a közszolgáltatásokat januártól egy cég, a XIII. Kerület Közszolgáltató Zrt. fogja össze. A cég által működtetett hat divízió közül az Ingatlangazdálkodó divízió vette át többek között a Lehel Csarnok üzemeltetését is.